Sokat olvastam már errol de mindig volt kifogás, hogy miért nem megyek ki és próbálom ki. Most elfogytak a kifogások és egy reggel elindultam korizni Bécsbe, a Duna szigetre. És milyen remek ötlet volt, hogy így tettem! A következokben megpróbálom bemutatni az ottani helyzetet, hogy mások is kedvet kapjanak és többen visszamenjünk.
Kezdjük az alap dolgokkal. Ahogy a weboldal is írja, az Alte Donau metrómegállótól indul a bicikliút. És tényleg. Szintben és színben elválasztott járdaszakaszról beszélünk, aminek a felülete igen kiváló minoségu. Öröm rajta gurulni. A rajthely koordinátái egyébként N 48.237763 E 16.424149 ez már a metró elott van. Aki térképen keresi, az a Wagramer Str. és Fischerstrand keresztezodést keresse és utóbbi utcában lehet parkolni is. Parkolni egyébként a park elott is lehet, de ott nehezebb volt helyet találni. Én a Fischerstrand utca elején találtam helyet.
A teljes táv amit gurultam a (nem túl pontos) GSP szerint 45.14 km volt. Ez egy tulajdonképpen sík terep végig, minimális emelkedok vannak csak benne. A domborzati rajz itt látható. A legkisebb magasság 193 méter volt, a legnagyobb pedig 237 méter, azaz összesen 44 méter a szintkülönbség. Ezek jobbára hídra felhajtók, mivel szám szerint négy hídon lehet átmenni. A teljesség kedvéért megjegyzem, hogy gyakorlatilag végtelen mennyiségu út van amin gurulni lehet, én elso alkalommal tartottam magam ahhoz, hogy a Duna mentén északra és vissza megyek, hogy ne tévedjek el. De lehet másfele is menni, rengeteg lehetoség van!
Folytassuk azzal, ami a kezdoket gyakran érdekli: gyorsan kell menni vagy lassan? Mennyire nehéz? Az elso 17 km-t ami ugye a dunaguri light távja, azt egy óra és harminckilenc másodperc alatt teljesítettem, ez ido alatt az átlagsebességem 17.1 km/h volt. Ez kicsit magasabb, mint amit itthon szoktam menni, szerintem ennek a magyarázata az, hogy a sokkal jobb minoségu aszfalton kisebb energiabefektetéssel lehet ugyanakkora sebességet elérni, illetve fordítva: ugyanahhoz a sebességhez kevesebb ero kell. Itt lentebb látható a sebesség grafikon, a nagyon nulla-közeli pontok a pihenést jelentik (volt amikor csak ültem a fuben és tömtem a fejem). Látható, hogy többnyire egyenletes sebességgel lehet haladni, azaz nem kell meghalni a rohanásban. A leggyorsabb sebességem egyébként 26.07 km/h volt, nyilván ez egy lejton sikerült. Azaz a kérdésre válaszként azt tudnám mondani, hogy ugyanahhoz a sebességhez, mint amit a dunagurin szoktunk produkálni, sokkal kevesebb izom kell a jobb út miatt.
Folytassuk akkor. A 22-23 km-es szakasz Kroneuburg városa mellett visz el, ahol egyébként egy kompjárat is van, idáig pedig a szigetrol elindulva egy két szintes hídon, a vasút alatt kell haladni. Az útvonalon összesen két hely van, ahol sajnos rossz az aszfalt minosége. Az egyik mindjárt itt, a híd nyugati végénél van, egy térköves, kb. 26 méter átméroju kör. Ezen sajnos át kell menni, legalábbis ezen az útvonalon. Lehetne a híd keleti oldalán is maradni, de nekem ez az útvonal jobban tetszett. A térköves rész után jobbra északra fordulva egy játszóteret illetve parkot hagyunk el, ahol épp egy koncert volt (valami családi napnak tunt a rendezvény), majd ismét dönteni kell az útvonalat illetoen. Én a lejto és a közvetlen vízpart mellett voksoltam, maradhattam volna a töltés tetején is. A vízpart a ragyogó idoben jobb választás volt, vannak szabad stégek is ahová biciklisek, korisok kifekszenek napozni. Kis stégek, nagyjából 4x2 méter mindegyik, amolyan egy - három fonek kényelmes napozásra. Valamint ez az útvonal átvezet egy F.K.K. jelölésu szakaszon is. Igen, aki tud németül az tudja mit jelent ez. Aki nem tud, mint ahogy én sem, annak meglepetés lesz a csoportokban meztelenül napozó sporttárs az út két oldalán. Miután az út jó minoségu, a lefotózott jelet sem tudtam másképpen értelmezni, mint figyelemfelhívást arra, hogy nok is napoznak errefele. Mert egyébként tényleg.
Szóval a két rossz szakasz közül az egyik az itt balra látható térköves rész a híd végében. Itt sincs kolbászból a kerítés. A másik rossz szakasz az utolsó fél - egy kilométer, ahol kifejezetten rossz az aszfalt minosége, ezzel sincs sajnos nagyon mit kezdeni. Ezen kívül talán öt darab aszfalthibát számoltam meg, beleértve az úton keresztben létrehozott köves vonalakat is, amelyek jelentoségére nem bírtam rájönni. Át kell döccenni rajtuk és kész.
Mint látható, kiépített infrastruktúra is van. Vannak kutak, ezeket két helyen láttam és muködtek is (télen illetve hidegben nyilván nem muködnek) illetve vannak mosdók. Ezekrol nem tudom, hogy fizetosek-e vagy sem, de tulajdonképpen mindegy, 20-30 centnél nem kerülhetnek többe, ha egyátalán fizetni kellene is.
Az elso tíz km megtétele után a jutalmunk egy bódé amiben fagyi és üdíto van. Ez a második hídnál van, ez már nem dupla szintes és csak biciklis és kerékpáros halad rajta. Dél felé láthatjuk a messzi Bécset, rajta a Donauturm -mal aminek a tetején egyébként étterem is volt nemrég, nem tudom most van-e. Észak felé pedig egy osztrák dunakanyart láthatunk, rajta valami malom vagy gyár ami már a következo város határát jelzi.
Korneuburg azért jó, mert az elozo büfétol csak négy kilométerre van, a komp mellett pedig büfé és rendes étterem is van itt. Az étterem tele volt, nem lehet tehát rossz hely, a büfé mellett pedig egy jó wurst társaságában érdemes leheveredni a fube és elgondolkodni az élet nagy dolgairól. Egyébként a hotdog mit bratwurst három euró körül van, fél literes apfelsaft pedig ketto és fél. Innen kb tíz percre van egy másik büfé, ott nem teszteltem a kajákat, csak egy vizet, egy almás cappy-t, valamint két manner nápolyit vettem hat euróért. Eddig a büféig szerintem lehet egy Light túrát csinálni, idáig kb 14 km a táv, azaz oda-vissza 28 km. Innen tovább, a városon túl már nincs infrastruktúra, se büfé se semmi, csak egy segélytelefon a célnál. De ne szaladjunk elore!
Haladjunk tovább, csodáljuk meg a vasúti átjárót ahol füleljünk, ha jön a vonat, majd sípol :). Észak felé folytatva az utat kapunk sok választási lehetoséget: bemehetünk Korneuburg belvárosába egy bicikliúton, vagy haladhatunk tovább a part mentén. Ez a város érdekes lehet, esetleg érdemes megnézni. Itt kezdodik egy kisebb erdos rész, nagyon hangulatos, majd utána ismét a partra jutunk ki, ahol már látszik a távolban a célunk is. Igyekeztem az erdos részt visszaadni, sajnos a menet közbeni video kicsit szédülos, de a hátralévo két híd (az elején négyet ígértem) közül az egyik pont rajta van. Kellemes kis fa hídak, mind a ketten.
A video is meg a fényképek is telefonnal készültek, így a minoségük olyan amilyen, sorry. Cserébe az EXIF adatok között néhánynál ott a GPS koordináta, ahol készült a fotó, így a helyszínek könnyen beazonosíthatóak.
Lassan közeledik a vége. Valami eromu, zsilip, duzzasztó... szóval egy ojjektum a vége, mert már fáradt voltam és ez tunt jó visszafordító pontnak. Elotte van egy kiköto amin kényelmesen le lehet heveredni és érdemes is inkább ezt a kikötot fordító pontnak tekinteni, ugyanis itt már kifejezetten rossz az út görkorihoz. Kitartottam, hosiesen elmentem az ojjektum felé a keresztezodésig de a továbbiakat már a google earth-ön néztem csak meg. Ez tehát a túra fele, kb 22 és fél kilométerre a starthelytol, ideje visszafordulni.
De egyébként van tovább is, ha valaki menni akar...
Folytassuk akkor. A 22-23 km-es szakasz Kroneuburg városa mellett visz el, ahol egyébként egy kompjárat is van, idáig pedig a szigetrol elindulva egy két szintes hídon, a vasút alatt kell haladni. Az útvonalon összesen két hely van, ahol sajnos rossz az aszfalt minosége. Az egyik mindjárt itt, a híd nyugati végénél van, egy térköves, kb. 26 méter átméroju kör. Ezen sajnos át kell menni, legalábbis ezen az útvonalon. Lehetne a híd keleti oldalán is maradni, de nekem ez az útvonal jobban tetszett. A térköves rész után jobbra északra fordulva egy játszóteret illetve parkot hagyunk el, ahol épp egy koncert volt (valami családi napnak tunt a rendezvény), majd ismét dönteni kell az útvonalat illetoen. Én a lejto és a közvetlen vízpart mellett voksoltam, maradhattam volna a töltés tetején is. A vízpart a ragyogó idoben jobb választás volt, vannak szabad stégek is ahová biciklisek, korisok kifekszenek napozni. Kis stégek, nagyjából 4x2 méter mindegyik, amolyan egy - három fonek kényelmes napozásra. Valamint ez az útvonal átvezet egy F.K.K. jelölésu szakaszon is. Igen, aki tud németül az tudja mit jelent ez. Aki nem tud, mint ahogy én sem, annak meglepetés lesz a csoportokban meztelenül napozó sporttárs az út két oldalán. Miután az út jó minoségu, a lefotózott jelet sem tudtam másképpen értelmezni, mint figyelemfelhívást arra, hogy nok is napoznak errefele. Mert egyébként tényleg.
